Re: Hálózatra táplálás

[jhidvegi]

Bocs, hosszú, ha nem érdekel, del!!!!

>> Ezt így, mitagadás, marhára nem értem.
> Megszokhattad nálam :)
:))

> Szóval arra akartam kilyukadni, hogy a kimenő áram feszültséggel
> bezárt szögét. Ezt a terhelés fogja megszabni, hogy mekkora eltolódás
> lesz.
Nem gilt! Mi az, hogy "terhelés"? Itt a terhelés alatt nem azt a valamit 
kell érteni, amiből az energiát vissza akarod nyomni a hálózatba?
Ha ezt, akkor ahhoz neki semmi köze, hogy milyen fázisban nyomod. Ez akár 
teljesen a fesszel azonos fázisban is mehet (azaz, ha helyesen rajzoljuk a 
vektorokat, akkor ellenfázisban, hiszen energia visszatáplálásról van szó.)

> Egyébként is a hálózati feszültséggel azonos fázisú feszültséget
> kellene kiadni sztem, az áram meg majd kialakul (vagy nem), ld. lejjebb.

A vagy nem a jó. :-) A feszültséget a hálózat kényszeríti, oda mást nem 
köthetsz, az annyi lesz, és kész. Ami a kezedben van, az az áram.

> A terhelés árama nem tolhatja el a kialakult kimenőfeszültséget, mert 
> akkor
> harmonikus zavarokkal lesz tele a hálózat, jól gondolom ?

Megintcsak kérdezem, mit értesz terhelés alatt? A másik konnektorba dugott 
lámpát, rezsót? Vagy a mosógép motorját? Mind felveszi a maga áramát a saját 
"szájíze" szerint. :-)

> Vagy elegendő, ha időben egyenletes áramot ad ki a ketyere a fesszel
> meg ne foglalkozzak ? Ebben az esetben a terhelés változásával
> feszültségugrások lesznek...
Ha van a hálózat (230), és oda nem túl nagy áramot pumpálsz be, nem fog 
semmi se történni. Max, ha úgy pumpálod, hogy az energia visszafelé áramlik, 
és ez kevesebb, mint amit más fogyasztók a lakásban elfogyasztanak, akkor 
lassabban jár a villanyóra. Ha több, akkor megáll, visszaforgásra nincs mód. 
(Mechanikailag meg van akadályozva).

> Tehát akkor elvben úgy kellene működnie, mint egy kapcsolóüzemű
> tápnak. Az egyenfeszültségű oldal feszültsége határozza meg, hogy
> mekkora áramot kell kiadni. Persze megint rosszul fogalmaztam, hiszen
> az egyenfeszültségű oldal feszültsége nem fog változni nagyon, tehát
> inkább úgy fogalmazok: a visszatáplálni kivánt energia nagysága fogja
> meghatározni a kimeneti áramot, ezzel kell vezérelnem a PWM jelet +
> szinkronban a hálózati feszültség alakjával (és nem a terhelés
> áramával, hisz azt nem ismerem, változik).

Hát igen, jól kavargatod a feszültségeket. Van az egyenfesz oldal, ahova jön 
valahonnan a delej, és szeretnéd az 50Hz-es hálózatba juttatni. Ha 
kapcsolóüzemű ketyerével csinálod, akkor ennek elő kell állítania egy 
színuszt, ami összekötve a hálózattal, rögtön azzal azonossá válik. Innen 
neked egy lehetőséged van: mérni az áramot, és úgy cicózni a pwm-mel, hogy 
ez az áram olyan legyen, amilyet szeretnél. Pl színuszos, és fázisban legyen 
a hálózati fesszel. Ha ettől feszültségben sikerül eltérni, valami el fog 
szállni, legszerényebb esetben vmi bizti. :-) Kétoldali kényszer van: a 
bemenő oldalon az, ami adja a delejt, a kimenő oldalon meg a hálózat a maga 
kemény színuszával.

> Figyelnem kell a kiadott feszültség értékét, hogy ne lépjem túl a
Addig figyeltesd csak, amig nincs összekötés. Ha megvan a szinkron, akkor 
csatt, összekötés van, onnantól egy dolog a lényeg, mégpedig az áram. Ha 
nincs áramérzékelés, a dolog nem sikerülhet!!

> megengedettet (és nem az áramot, mert az meg a visszatáplálandó
> energiától függ). És a kimenő áramot csak azért kell figyelnem, hogy
> ne terheljem túl a ketyerét.
Na most gondold át. Ha adott a visszatáplálandó teljesítmény, akkor egyet 
lehet tenni, olyan színuszos áramgenerátort kell csinálni, aminek az árama 
alkalmazkodik ehhez. A feszültsége nem alkalmazkodhat semmihez, azt 
kikényszeríti a hálózat. (Ha már össze van kötve azzal).

> Tehát minimumot nem kellene figyelni.
> Viszont az egész ketyere kimenetére kell egy jó nagy folytó, hogy a
> PWM-et kisimitsa. Eddig jól gondolom ?
Fojtó kell, de nem kell túl nagynak lennie. Csak a pwm-et kell simítania 
tényleg.

> A kimeneti folytó megoldhatná ezt az energiaátalakitást. Beletáplálom
> a nagyobb feszültségű PWM jelet, abból pedig kijönne hálózati
> feszültségen az energia.
Valahogy így. Képzeld el, hogy van egy dc-dc átalakítód, aminek van egy 
egyenfesz betápja, és tudsz annál kisebb egyenfeszeket csinálni. Ezt két 
igbt-vel oldod meg. A kimeneten van egy fojtó, meg egy kondi. A fojtó nem 
csinál mást, csak magára veszi a négyszöget, egyenfeszt nem. A kondin 
jelenik meg az egyenfesz. Látható, hogy a kitöltési tényezővel beállíthatsz 
nullától az Ubetápig akármekkora feszt.

Na most, ha ezt a kimeneti egyenfeszt szépen komótosan változtatod (a 
kapcsolófrekihez képest), akkor ez akár hálózati színusz alakú fesz is 
lehet. A színusz a betáp egyenfesz közé fog mintegy beférni. :-)

Na most, fogsz egy másik ugyanilyen szerkezetet, ugyanerről az egyenfeszről 
járatod, és ugyanígy hozod létre a kimeneti feszültséget, csak ellenkező 
fázisban.
A két színusz különbsége ezesetben egy dupla akkora színusz lesz, mint 
egyenként. Feszültségről van szó. (Ez az egyik lehetőség, mert van más is.)

Ezután ezt az elektronika feladata összehozni a hálózattal. Ha megvan, akkor 
egy mágneskapcsoló összekapcsolja ezeket. Ha pontosan egyformák a feszek 
alakra is, akkor nem fog áram folyni.

Áram akkor fog folyni minden pillanatban, ha az adott pillanatban ez a 
kimenőfesz el akar térni a hálózat által odakényszerített fesztől. Ha ezt az 
áramot nem érzékeled, nem tudsz hova szabályozni.

Látszik, hogy a kapcsolással kétirányú energiaáram valósítható meg, és mivel 
az áram is a kezedben van (ha érzékeled), akármilyen alakú áramot elő tudsz 
állítani. Színuszosat is, méghozzá különféle fázis-szöggel.

A kitöltési tényezőnek a színuszfesz egy pillanatában éppen akkorának kell 
lennie, mint az adott pillanatnyi fesz és a betápfesz aránya. Ez mindig így 
van végig, mert ha nem, zárlati nagyságrendű áramok is folyhatnak.

Tehát van egy áramérzékelésed, és van egy betáp egyenfeszed. Ha az 
elektronika tudja, mert megmondod neki, hogy mekkora legyen a teljesítmény, 
ami adott betápfesznél egy adott áramot jelent, akkor ezzel arányos lesz a 
kimenő színusz áram eff értéke is. Tehát ilyen szabályozót kell csinálnod. 
De úgy is lehet, hogy a hálózati feszt veszed alapul, és a betáp 
teljesítményt. Ezekből is kijön a színuszos áram nagysága, amit úgy 
változtat a szabályozó, hogy a benyomott teljesítmény a hálózatban 
landoljon.

Összefoglalva: a nem túl egyszerű feladatot megoldod, hogy legyen egy, a 
hálózati fesszel fázisban lévő, szinuszos áram, aminek a nagysága vmi 
beavatkozó jelnek tekinthető vezérlőjeltől függ. Ezt a vezérlőjelet pedig 
a - legyen most ez a cél - teljesítmény-szabályozó bizgálja. Van egy 
teljesítmény-alapjeled, amivel a szabályozó összeveti a tényleges ki- vagy 
bemeneti teljesítményt. (a bemeneti egyszerűbb, mert ott még egyenszintek 
vannak, sőt, ha adott az egyenfesz, akkor ez arányos az innen kifolyó 
egyenárammal). Tehát ezesetben méred az egyenfesz oldali kimenő egyenáramot, 
ez lesz a teljesítmény-jeled, ezt összehasonlítod a teljesítmény-alapjellel, 
és a kimenő színuszos áramot vezérlő jelet úgy változtatja a 
teljesítmény-szabályozó, hogy ezek egyformák legyenek.

> mindkét végére viszarúgna...tehát azt a tekercset csak mint
> zavarszűrőt lehetne használni.
A fojtó itt nem zavarszűrő, hanem a kapcsitápokra jellemzően átmeneti 
energiatároló.

Hát mindenkitől elnézést kérek a sok dumáért, nem tudtam rövidebbre fogni. 
Remélem, azért valamelyest érthető volt.

hjozsi 


____________________________________________________________________
Miert fizetsz az internetert? Korlatlan, ingyenes internet hozzaferes a FreeStarttol.
Probald ki most! http://www.freestart.hu