Golf V, volt: F1 fizika

[hwsw famulus]

>vagy harakiri-re gondoltal inkabb?

Családi vonás a borzasztó szójátékok müvelése.
Tehát harakiri.De:  lányomnak tényleg van egy baromnagy
kardja, ( mindenféle engedélyekkel ), mert Neki ez tetszik.
Namost, azzal a handzsárral nem tudnék harakirit elkövetni,
mert arra valami célszerszám való, bár _messze elér a kezem_,
annyira nem, hogy sikerüljön.Ezért matahari.
Gyula
P.s.:Sújtson a közösség megvetése...:}}}

-------------------
Ezert keszul a nagy kard melle egy kicsi is ami a harakiri-hez kell...
(vagy a szeppukuhoz ahogy ok inkabb hivjak)

Sajnos meg e szokasuk mellett is moguttunk vannak ongyilkossagi
staisztikaban...


KJ
------------------
A japán erkölcs szerint a halálhoz való viszonyulás más, mint Európában.

Az öngyilkosság a szamuráj idok óta nemhogy bunnek, mint inkább erénynek
számított.
Ezzel a rítussal "tisztították" meg önmagukat akkor, ha valamilyen
cselekedetükkel a világ elott nem tudtak elszámolni.

A halál az elgondolásuk szerint nem jelenti az örök véget.
Sokan, foleg a buddhisták, hisznek a reinkarnációban.1

A harakiri bonyolult, katonai rétegben kialakult sajátos kulturális
jelenséget takar.
A sintoizmus és buddhizmus elemei keverednek benne.

De a japánokat kérdezni a harakirirol illetlenség.

Ha kell, a harakiri szó helyett a szeppukut használják.

A harakiri a hara (has) és a kiri (metszés) szóból származik és a bushido
szellemiségéhez kapcsolódik.
(Bushido - eredetileg a katonai korok erkölcstana, ebben a sintoizmus
tisztaság kultusza, a buddhizmus egyszerusége, és a konfucianizmus
pragmatikus etikája keveredett.)

A régi japán ember ugyanis az Én-t a hasban vélte "lakni".

Ha valakirol azt tartják, hogy a hasa sötét, az az ember gonosz, hízelgo.
Aki nyíltan beszél, az "felnyitja a hasát".
Aki feltárja, hogy mire gondol, az "megmutatja a hasát".
Aki viszont "kicsomózza, kibogozza a hasát", az megadja magát a sorsnak.
De akinek "hasa van", az nem kövér, hanem erkölcsi tisztaságáért megbecsült
ember.

A japán férfiak a hagyományokból eredoen igyekeznek védeni és melegen
tartani a hasukat. Sokan ezért haskötot, melegítot használnak még ma is.
Harageinek, jó hastechnikájúnak nevezik azokat, akik rengeteg
tapasztalattal, kifinomult kommunikációs technikával, kiemelkedo
pszichológiai érzékkel, intuitivitással rendelkezo személyek.

Így mindenki "pszichológussá" válik egy bizonyos ido után.
A "nemzeti pszichológia" rendszerét tradíciók társadalmi átörökítésébol, a
nevelés és a mindennapok gyakorlata alapján sajátítják el.

A felelosségvállalás sajátos japán módja is összekapcsolódott a
hara-gondolkodással, eloször is a katonai kaszt, a szamurájok felfogásával.
Ez a bushidón belül sajátos filozófiát, életszemléletet, erkölcsi kódexet
eredményezett, amelynek egyik pontja a harakiri.

A harakiri vagy szeppuku szó szerint a has felvágását jelenti. A két szó
jelentése ugyanaz, csak a két kandzsiból (írásjel) álló szó egyik irányból
olvasva harakirit, a másikból szeppukut jelent. A szeppuku megtisztelobb
kifejezés.

A has "felvágását" a Heian idoszak vége felé Minamotó vezette be és eloször
a feltörekvo szamurájok között terjedt el. Eleinte a bátorság fitogtatására,
az ellenség elrettentésére szolgált. Késobb egyre jobban ritualizálódott, az
Edo-korszakban a katonák büntetésének egyik módja lett, valamint önkéntes
vezeklés, a feljebbvaló (sógun, császár) követése a halálba. Egyfajta
tiltakozási forma is volt, mégpedig pontosan a feljebbvaló helytelen, a
bushidóval ellenkezo lépése, cselekedete miatt, vagy az ilyen szándék
megakadályozását célzó önfeláldozás a makato szellemében (ennek
tulajdonképpen mintegy karikatúrája lett késobb a jakuzák ujjlemetszése, a
jubicume), és mindez a nemes emberek kiváltságos halálneme lett.

A szamuráj osztály elojoga volt, hogy a férfiak két éles kardot viselhettek
az övükbe dugva.
A kard volt a szamurájok élo lelke.
Már a szamurájok kisfiai is kardot dugtak az övükbe amikor az iskolába
mentek.
Az arannyal és ezüsttel muvészien kirakott, selyem zsinórzattal körülfont
markolatú kardot tükörszeruen fénylo, fekete, piros vagy arany lakkozású
fahüvelyben hordták.

Szigorú, de minden ízében gavalléros törvények szabályozták a kard
használatát.
A legnagyobb illetlenség lett volna pl. karddal belépni egy lakásba.
Ha valaki véletlenül is beleütközött, vagy hozzáért az utcán egy szamuráj
kardjához, az nagyon nagy sértésnek számított és számtalanszor elofordult
ilyenkor, hogy a vétkes ott helyben a fejével fizetett illetlenségéért.

Külön kódex fejlodött ki a rituális öngyilkosság végrehajtására.
Cél a szükségtelen szenvedések elkerülése.
Az öngyilkos mellett egy segíto (kaisakuin), a legjobb barát állt kivont
karddal.
Ez a baráti szolgálat nagy megtiszteltetés számba ment.
Az o feladata az volt, hogy a végrehajtott vágás után egyetlen kardcsapással
lerövidítse az áldozat haláltusáját.
Ha a lecsapott fej még néhány bor- vagy húscafattal összefüggött a törzzsel,
akkor ennek átvágására hordtak egy éles kis kést, melynek markolatát
bámulatos filigrán munka díszítette, dombormuves arany és ezüst
berakásokkal.
Önálló eredeti mutárgy eme kések minden darabja, akár egy szobor vagy
festmény.
Nem is igen lehetett két egyforma díszítésu késnyelet találni.

A végrehajtás szabályrendszere nagyon szigorú volt, a cselekedet minden
pontját meghatározta.
Például a szeppukut a halált szimbolizáló fehér ruhában kellett
végrehajtani.
A vágásnál a kést balról jobbra kellett végighúzni a hasban.

Ez a szabályrendszer a Meidzsi-korszakban az új büntetokódexbe nem került
bele, de a hadseregben tovább élt.
Annak ellenére, hogy a Takugava-sógunátus betiltotta a harakirit, még a 20.
században is volt rá példa.
Az utolsó harakiri 1989. januárjában fordult elo, az addig uralkodó Hirohito
császár maga követte el.
1970-ben Misima Jukio az Önvédelmi Ero telephelyére behatolva társaival
együtt kísérelt meg harakirit végrehajtani.
De csak neki sikerült, a többieket még idoben fel- és letartóztatták.
Misima az osi japán szellem hanyatlása ellen akart tiltakozni,
búcsúlevelében is kizárólag csak az osi hiragana írásmódot alkalmazta, nem
használt egyetlen kínai írásjelet sem.

Japánban a felelosségvállalás öngyilkossággal kifejezett formája jelen van a
mindennapokban, az újságok híranyagában.
Ez három alaptényezore vezetheto vissza: a viselkedésbeli
érzelem-visszaszorításra, a szigorú hierarchikus társadalmi rendbe való
beilleszkedésre és a fensobbségeknek, a hatóságoknak feltétel nélküli
engedelmesség reflexére.
Ennek eredményeként, ha egy ingatag embernek problémái adódnak, nagy az
esélye, hogy a mérgét visszafolytja, agresszív magatartását befelé fordítja,
mivel kifelé ilyesminek "nincs is útja".
Innen már egyenes az út ahhoz, hogy "csupán" az önvalóját pusztítsa el vele.
Klinikai eseteknél ez depresszióhoz, melankóliához vezethet, esetleg
öngyilkossághoz.
Japánban már szinte kultusz a morbid kacérkodás az öngyilkosság
gondolatával.
A japán regények nagy százalékában, még a romantikus, szerelmes
történeteknél is, a katarzis az öngyilkossággal tetozik.

Nap mint nap közvetítenek olyan borzasztó öngyilkossági híreket, ahol a
szülo mielott magával végzett gyermekeit is megölte. Ennek magyarázata
számunkra elég érthetetlen, de a japán tradíciókat vizsgálva
megmagyarázható.

Ha a szülok meghalnak az oket túlélo gyermekek nevelése nincsen megoldva,
amennyiben a rokonságból, ismeretségbol ezt a terhet valaki magára vállalja,
a család egy olyan adóságot halmoz fel, amit soha nem lesznek képesek
visszafizetni.
Így ha gyermeküket is megölik nem marad hátra kötelezettségük.
A japán logika szerint így a gyerekükkel szemben nem követnek el bunt,
hiszen az árvaságnál, az idegenekkel szembeni kiszolgáltatottságnál a
gyereknek is jobb a halál.2

A statisztikában a japánok így is csak a magyarok után állnak.
Viszont náluk az iskolások körében elkövetett öngyilkosságok számaránya a
világon a legmagasabb!
De ez már a 20. és 21. század problémáit rejti maga mögött.