OT: Karrier vagy mi...

[jhidvegi]

> Igen is meg nem is.
> Mindenki azert irigyel a kornyezetemben, hogy milyen erdekes melokat fogok
> ki.
> Meg a hozzanemertok is tagra nyilt szemekkel hallgatjak, hogy most epp mit
> csinalok, es "hu"gatnak.
.........
> Elkepesztoen szerteagazo a tudasunk, ismeretunk, ismerettsegi korunk.
> Tudjuk mit hol kell elkezdeni, megfogni, hogyan kell atfogalmazni a
> problemat, hogy az megoldhato legyen.
........
> Sokszor nem is sejtik milyen "bravur" van mogotte, max en tudom megveregetni
> a sajat hatam.
> Az meg valljuk be, nem tul sok. :)
> Ebbol szivesebben elnek meg. "Problemamegoldasbol."

Haat, ertem a dolgot. Es visszaemlexem az effajta erzesre is, mert nekem is
voltak hasonlok. De remelem, nem ugy fogsz-fogtok jarni, mint en!
Ugye hajdan a huszon-harmincas eveimben gondoltam ugy, hogy tokmindegy, milyen
feladatot kell megoldani, tutira meg fogom tudni oldani. Siman irtam szerzodest
olyan melokra is, amiknel az elejon a koncepciom is csak egy kodos valami volt.

Ma mar ugy vagyok mindennel, hogy  tudom, mit tudok, es azt, hogy azon dolgok
halmaza, amikhez fingom sincs, bizony az a nagyon sok, az uralja a vilagot,
mondhatnam, elenyeszo az, amit tudok.
Hat csak drukkolhatok, hogy minel kesobb erjen el benneteket ez az erzes.
Ez a jo a fiatalsagban. Mutassatok meg azt a hegyet, amit el kell hordani, meg
adjatok egy lapatot es egy talicskat, es mingyaa kesz. :-) Ez egy eleterzes, ami
nagyon pozitiv, a kreativitas egyik forrasa. Mert a jo problemamegoldashoz
elengedhetetlen az a biztos (!!) tudat, hogy mindenkeppen meg tudom oldani.

(Ezzel szemben fel tudnam rugni azokat, akik folyton vmi hulye forradalomban
gondolkodnak, de azok a human teruleteken forgolodnak, nem az elektronika es
ilyesmi temakon agyalnak. Es sajna ok vannak tobben.)

Szoval nem kell aggodni, ki fog ez tisztulni, meg fognak oldodni a dolgok,
foleg, ha neha igy, erdemben is fel tudsz tenni ilyen nagy hordereju kerdeseket
magadnak.

hjozsi