DOG ALARM

[pyxys1]

Szia,

2004. július 19., 19:48:02, írtad:

KG> Üdv!
KG> Tavaly nyáron fordult elő, hogy nejemet a szilvaszedéskor
KG> megtámadta az a négy kóbor kutyából álló alakulat,
KG> amelynek legnagyobb méretű tagját aznap reggel láttam
KG> először a kert végében, mondtam is: láttam egy borjú méretű
KG> kutyát lent a fáknál ( ez kb. 100 m).Addig a csapat csak 2 kutya volt,
KG> nem etettük, nem is üldöztük.
KG> Az volt a nő szerencséje, hogy nem majrés, nem ijedt meg.Hosszú idő
KG> után jött rá, hogy levegye a szemüveget, szemébe nézzen a fővadnak,
KG> aztán fenyegetően elinduljon felé... Csend lett, ahogy elindult vissza,
KG> kezdődött minden elölről.Elmondás szerint eltartott egy órát a játék,
KG> semmi eszköz nem volt ( azóta karók vannak 10 méterenként ).
KG> Másnap reggel lementem a gázpisztollyal, mert a szomszéd
KG> földjén levő hatalmas dzsumbujban sejtettem a tanyájukat.
KG> Nos, engem is megpróbáltak...
KG> Azóta nem láttam a környéken kóbor kutyát.De abban bizonyos vagyok,
KG> hogy a mostani szabályok ellenére is lelőném azokat a kutyákat, mert
KG> szeretném, ha az unokám játszhatna a kertemben.
KG> Megjegyzem, a puskámmal még nem lőttem vadra.Jobb a korong...:}
KG> Gyula

ez hihetettln nagy próbléma. mármint a kóbor kutyák esete.
de azért valljuk be, hogy egy kutya csak emberi segítséggel tud
koborrá válni. vagy az őse járt így.
az vili, hog ylelőnéd, mert félted az unokád.
de vajon egy azzal mit tennél, aki kihajítja a kocsiból a megunt
kutyáját és így generál egy kóborkutyát + a gyerekit, unokáit,
dédunokáit, stb.



--
Üdvözlettel,
 pyxys1                            
web:  www.eposz.co.hu
e-mail: pyxys at vnet.hu