0.8mm BGA beultetes

[Varsanyi Peter]

		Sziasztok!


Röntgen-ügyben talán tudok valami okosságot mondani: a röntgen is, ahogy az
UV sugárzás is ionizáló sugárzás. Márpedig a klasszikus EPROM törlés során
az a lényeg, hogy az eltemetett szigeteken lévõ töltések kisüljenek oly
módon, hogy az egész félvezetõ morzsa kis mértékben ionizálódik, és
vezetõvé válik, a töltések pedig lassan elszivárognak. A régi EPROM-ok
esetében kb. 5-8 perc volt a "szabványos" minimumidõ a töltések
eltávozásához, ennek legalább háromszorosa volt az elõírt idõ a biztos
törléshez. A fentiek alapján tehát röntgennel sem lehet sokkal rövidebb
idõre számítani, 5 perc annyi neki, mint akár egy vakuval villantani az
EPROM-ra. Viszont negyed-fél órás gyenge dózisokkal az EPROM-ok garantáltan
törölhetõk! A nagyon kezdeti idõben EPROM-okat ugyanis röntgennel törölték,
de a röntgennek a nagyobb energiájú részecskéi miatt van egy hátrányos
tulajdonsága: néhány "billegõ" atomot képes odébbnyomni, így hosszú távon
az eszköz korai halálát okozhatja, tehát nem lehet annyi törlési ciklust
csinálni vele, mint UV-vel. (Nagyságrendileg: az UV sugárzás energiája pár
eV, a röntgen úgy 20.000 eV-nál kezdõdik, de 200.000 eV-is is lazán lehet
orvosi röntgennél.)

A fentiekbõl következõen sem a röntgenes anyagvizsgálat, se a BGA
vizsgálat, sem pedig a csomagellenõrzõ röntgenek semmiféle károsodást nem
okozhatnak semmilyen elektromos készülékben. Még a filmekben sem, melynél
ha jól emlékszem nem 400 ASA-ig, hanem a mostaniak már 1600 ASA-ig nem
ártanak, mivel másmilyen a detektoruk, és így érzékenyebbek, mint a régi
képerõsítõ csöves konstrukciók.

Ha már BGA: 1,2V-os tápfesz mellett én figyelnék arra, hogy a 9V-os elemrõl
mûködõ multiméterek ellenállásmérõ állásban akár 5-8V-ot is kinyomhatnak a
mérendõ ellenállásra, a dióda-mérõ üzemet pedig 1 mA-t áramgenerátoros
módon szokta az enyém, így szakadás esetén lazán megvan a csaknem 9V. Nem
hiszem,  hogy ekkora túlfeszültséget ezek a hiperérzékeny szarok
kibírnának. Szerintem a 43 Ohm-os ellenállás bõven jó, a forrasztási
zárlatokat ugyanis nemzetközileg egységesen 0 Ohmnak szokták mérni
tudomásom szerint. ;-) Nálam az a módi, hogy egy primitív áramú gagyitápról
járatom az érzékeny kütyüket, amelyek alig tudnak pár száz milliampert
leadni. Ha bekapcsolásnál lekónyul, akkor zárlatos a panel. Csak ekkor
veszem elõ az OHM-mérõt, de ekkor is csak azért, hogy a több tápfesz közül
melyik a zárlatos. A lábak közötti zárlatot se igazán merem multiméterrel
kimérni, jobb erre egy olyan tesztprogram, ami sorban megrángatja a lábakat
kb. 1 /usec idõre. Azzal sokkal pontosabban megtalálom a hibát, ugyanis ha
két láb zárlatos, akkor ezt egyetlen láb alapján is észreveszem, hiszen egy
nagy tüske helyett két aprót látok; földzárlat esetén még semmit. A
tápzárlat más eset, az sajnos általában fixen bukta.... (Mondjuk ez a
módszer FPGA/CPLD esetén lehet nagyon hasznos.)

Bye:

Pepe