A valagad (fwd)

[Fuzesi Arnold]

--

Arnold

---------
Egy számítógépes feleségének naplója

Augusztus 16.
Ma megismerkedtem Gyulával. Gyönyöru, vibráló zöld szeme van. Azt mondta
programozó. Az jó. Én imádom a programokat. Egyik buliból a másikba. Bárcsak
összejönnénk!

Augusztus  21.Összejöttünk. Nagyon romantikus volt. Napfény, vízesés,
szomját oltó szarvas, s mindez az egérpadon volt, amire feküdtünk. Közben a
derekamat egy kicsit nyomta a monitor, de amikor a Gyula megmondta, hogy 14
colos, akkor arra gondoltam, hogy inkább kivárom a végét. Szegény Gyulám el
éggé suta. Mikor kérdeztem, hogy mit keres olyan sokáig, azt mondta, hogy az
inputot. Mikor megtalálta, hogy legközelebb könnyebben menjen, alkoholos
filccel a hasamra írta 'click here'. Remélem, hogy nem valami disznóság.


Szeptember 2.Imádom Gyulát! Különösen azt szeretem benne, hogy pislogás
nélkül képes  végignézni egy egész Híradót. Azt mondta, hogy ha igazán
szeretem, akkor  levágatom a hajamat. Levágattam. Most már szerelmünk
legszebb pillanataiban is látja a fülem alatt a monitort. Sajnos ezekben a
pillanatokban a Gyula rendszerint lefagy. Ez engem idegesít.


Október  14.Ma összeházasodtunk. Eljött a Gyula összes barátja, mind
programozó. Ennyi szemüveget csak az OFOTÉRT kirakatában láttam. Kicsit
kínos volt, hogy amikor alá kellett volna írni az anyakönyvet, Gyuláról
kiderült, hogy nem tud kézzel írni. Még szerencse, hogy a szomszéd szobában
volt egy
 billentyuzet, hamar odakanyarította: Zsül. Így szokta aláírni az emiljeit.
A nászéjszakáról a Gyula késobb úgy nyilatkozott, hogy ez volt életének a
legmámorosabb éjszakája. Ugyanis sikerült interneten keresztül végre
bejutnia a  Columbiai Egyetem egyik titkos könyvtárába.


Október 16.
A mézesheteket Amerika fölött töltöttük. Gyula nagyon kedves. Mindennap
megmutatja egyenes adásban a muholdképen, hogy milyen az ido Amerikában:
'Tudtad, hogy most Visconsinban 13 celsius fok van?' Hát nem tudtam. Nagyon
izgalmasak a mézeshetek.

November 4.
Unatkozom. Vettem egy papagájt. Van kivel beszélgetnem.

November 11.Ma  megpróbáltam felhívni Gyula figyelmét magamra! Vettem egy
nagy levegot és fekete csipke bugyiban egy vízilóbor korbáccsal a kezemben a
képernyo elé álltam. Láttam, hogy észrevett, mert pislogott egyet.
Elmosolyodott és még meg is  simogatott: - Na jól van - mondta - megmutatom
neked a szado-mazó kislányok piknikje címu honlapot!


December 2.
Ma váratlanul áramszünet volt. Hurrá!! Gyula kedvesen simogatott gyertyafény
mellett. Piciket harapott a fülembe és halkan suttogta: - Kérhetek toled
valami szokatlant? Boldogan bólintottam és négy és fél órán keresztül
tekertem neki a dinamót.

December 13.
Már beszélnem sem kell. A papagáj állandóan csacsog, Gyula meg rendületlenül
felel neki: - Igen, szívem!

Január  4.Kezd elegem lenni Gyulából. Egy utolsó kísérletet teszek. Egy
óriás plakáton láttam, hogy egy no hátára tetocserepek vannak festve.
Vásároltam egy csomó festéket és egy fél nap alatt egy komplett
billentyuzetet festettem magamra. Gondosan ráírtam mindent: control, tab,
alt, delete, shif
t stb. Gyula mosolygott. A control alt dellel törölte a programot és
visszaült a saját gépéhez. Betelt nálam a winchester. Ez vért kíván.


Január 5.Éva  barátnom - a férje szintén kompjuter idióta - kioktatott.
Rettenetes gyilkosságra készülök. Beállítottam hajnali fél négyre a vekkert,
amikor csendben bekapcsolom Gyula számítógépét és gondosan begépelem a
következo szöveget: format C. Ha-ha, ha-ha. Ezzel az a hülye masina majd
mindent elfelejt.


Január 6.
Fél négykor keltem, de Gyula természetesen ott ült a gép elott. Az ágyamba
dugtam a papagájt, felöltöztem és elhagytam Gyulát.

2012. augusztus 4.12 éve nem láttam Gyulát. Azóta Istvánnal élek. O nem
programozó. Rendszergazda. Szükségem van tehát a fekete csipke bugyira és a
víziló korbácsra. Elhozom oket Gyulától. Szerencsére a zárat nem cserélte
le, s már az eloszobából hallottam, hogy a papagáj szüntelenül fecseg, Gyula
a pedig mondja neki: - Igen, szívem.