Homerseklet szenzor +Hegesztes

[Sir Leslie]

-----Original Message-----
From: VF [mailto:vf at elte.hu]
Sent: 2003. június 4. 20:59
To: elektro at tesla.hu
Subject: Re: Homerseklet szenzor

>Elmeletileg mindegy, gondolom a hegesztes az igazi. Kerdes hogy hazilag
>hogy fox osszehegeszteni ket kulonbozo olvadaspontu, esetleg kristaly-
>szerkezetu femet... Nem egyszeru.
elektro at tesla.hu

A masik listan volt szo hasonlo temaban regebben.
Egy feletteb erdekes valasz (a felado cimet nem tudom):

******************************************
"Bár eddig nem követtem a témát  teljes figyelemmel, leírom én is
tapasztalataimat egy hasonló esettel kapcsolatban. 
1981 körül történt, akkor még a mérésügyben tevékenykedtem (OMH), hogy
egy nemzetközi kömérésre tekintettel sikerült pénzt és így anyagot
szerezni, az országos etalon hõelem felújításához. Az anyag
hatkilences
platinahuzal és majdnemilyen rhódimmal ötvözött szál volt. A
hõelemek
összehegesztésére bevált gyakoralat az volt, hogy egy grafit elektródon
(talán) egyenáramú ívet húztak az elõzõleg összetekert
huzalokkal. A
huzalokba az áramot krokodilcsipesz vezette. Ehhez elég ügyesnek kellett
lenni, a csipesz és a vég között a huzal néha elcsobbant a nagy áramtól,
akkor lehetett újból. Mindez csak a kisebb baj volt, a nagyobb baj az
volt, hogy a mindenfélével szennyezett garafit és a csipesz is
kiszámíthatatlan szennyezéseket vitt a szálba. Mindez persze, ha nem az
etelonról volt szó, nem bírt jelentõséggel. 
Még viszonylag új fiú voltam a cégnél, éppen indukciós hevítéssel voltam
elfoglalva, egy csöves 6Mhz-en ketyegõ kóchalmaz terítette be az
asztalomat. Egyszer rossz helyre nyúltam és ívet húzott az ujjam. Semmi
áramütésszerû érzés, csak egy kis széndarabka esett le az ujjam
végébõl.
Káromkodás miegymás, majd ha már ez történt mire jó ? Lehtene ezzel
hegeszteni ? 
Néhány próba, majd egyszerûsítési törekvések.
A vége az lett, hogy egy sorkimenõ magján, de sajat tekercsekkel
2db
2N3055 , önrezgõ kapcsolásban, ellenütemben. A teljesítményt az
egészet
tápláló labortápon állítottuk be, ugy 30V 6A körül vett fel amikor jó
volt a 0.5mm-es huzalhoz. Kb 8kHz-en ketyegett. A bodoz tetején volt egy
paltinacsúcs, a nagyfesztekercs földelt végét csíptük a
hõelemhuzal
végére. Ez fontos volt, mert ez a rész nem került meleg helyre, ezért a
szennyezések nem diffundáltak bele, a végére meg azért csíphettük, mert 
egészen kicsi árammal hegesztett (ha ezt annak nevezzük).
A hegesztési folyamat igen érdekes volt, nem igazán tudom magyarázni,
csak leírni. Minden hideg, hõelemet közelítjük a csúcshoz. Kb.0.5
cm
körül átüt, visító hang hallatszik és lilás színû szikrák
pattogank.
Hõelemet távolítva kb. 4...5 cm ig ez történik, de közben a
elektródok
elkezdenek felmelegedni. Ha nagyon közel hagyom akkor ez nem melegszenek
fel és ha nagyon távol akkor meg leáll a szikrázás. A megfelelõ
távolságon tartva egy ideig egyszer csak eltûnnek a szikrák, csönd
lesz,
a két elektród szinte fehéren izzik és közöttük csak enyhe fehér fény
látszik, olyan rögbilabda szerû formában, csúcsaiban az
elektródok.
Ebben az állapotban kellõ idõ elteltével a hõelem
vége megömlik és egy
csepp képzõdik, a két huzal összeolvad. Kb. ennyi a jelenség. Még
arra
emlékszem, hogy ez az enyhe fehérfényû dolog azért a papirt
megyújtja.
Arról, hogy ez ív vagy micsoda, nem nyilatkoznék, de hogy egy
hegesztõszerûség az biztos. 
Ez az állapotváltás szikrából nemtommibe más anyagokkal is
elõjött tehát
nem a platina tulajdonsága, csak azok a más anyagok többnyire el is
égtek, nemnemesfém hõelemet csak ritkábban sikerült vele
hegeszteni
emiatt."

_______________________________________________________________________
http://Mailbox.hu - WAP-on is olvashatod