Hegesztoszeruseg

[Nemeth Tibor]

Hali !

Bár eddig nem követtem a témát  teljes figyelemmel, leírom én is
tapasztalataimat egy hasonló esettel kapcsolatban. 
1981 körül történt, akkor még a mérésügyben tevékenykedtem (OMH), hogy
egy nemzetközi kömérésre tekintettel sikerült pénzt és így anyagot
szerezni, az országos etalon hőelem felújításához. Az anyag hatkilences
platinahuzal és majdnemilyen rhódimmal ötvözött szál volt. A hőelemek
összehegesztésére bevált gyakoralat az volt, hogy egy grafit elektródon
(talán) egyenáramú ívet húztak az előzőleg összetekert huzalokkal. A
huzalokba az áramot krokodilcsipesz vezette. Ehhez elég ügyesnek kellett
lenni, a csipesz és a vég között a huzal néha elcsobbant a nagy áramtól,
akkor lehetett újból. Mindez csak a kisebb baj volt, a nagyobb baj az
volt, hogy a mindenfélével szennyezett garafit és a csipesz is
kiszámíthatatlan szennyezéseket vitt a szálba. Mindez persze, ha nem az
etelonról volt szó, nem bírt jelentőséggel. 
Még viszonylag új fiú voltam a cégnél, éppen indukciós hevítéssel voltam
elfoglalva, egy csöves 6Mhz-en ketyegő kóchalmaz terítette be az
asztalomat. Egyszer rossz helyre nyúltam és ívet húzott az ujjam. Semmi
áramütésszerű érzés, csak egy kis széndarabka esett le az ujjam végéből.
Káromkodás miegymás, majd ha már ez történt mire jó ? Lehtene ezzel
hegeszteni ? 
Néhány próba, majd egyszerűsítési törekvések.
A vége az lett, hogy egy sorkimenő magján, de sajat tekercsekkel 2db
2N3055 , önrezgő kapcsolásban, ellenütemben. A teljesítményt az egészet
tápláló labortápon állítottuk be, ugy 30V 6A körül vett fel amikor jó
volt a 0.5mm-es huzalhoz. Kb 8kHz-en ketyegett. A bodoz tetején volt egy
paltinacsúcs, a nagyfesztekercs földelt végét csíptük a hőelemhuzal
végére. Ez fontos volt, mert ez a rész nem került meleg helyre, ezért a
szennyezések nem diffundáltak bele, a végére meg azért csíphettük, mert 
egészen kicsi árammal hegesztett (ha ezt annak nevezzük).
A hegesztési folyamat igen érdekes volt, nem igazán tudom magyarázni,
csak leírni. Minden hideg, hőelemet közelítjük a csúcshoz. Kb.0.5 cm
körül átüt, visító hang hallatszik és lilás színű szikrák pattogank.
Hőelemet távolítva kb. 4...5 cm ig ez történik, de közben a elektródok
elkezdenek felmelegedni. Ha nagyon közel hagyom akkor ez nem melegszenek
fel és ha nagyon távol akkor meg leáll a szikrázás. A megfelelő
távolságon tartva egy ideig egyszer csak eltűnnek a szikrák, csönd lesz,
a két elektród szinte fehéren izzik és közöttük csak enyhe fehér fény
látszik, olyan rögbilabda szerű formában, csúcsaiban az elektródok.
Ebben az állapotban kellő idő elteltével a hőelem vége megömlik és egy
csepp képződik, a két huzal összeolvad. Kb. ennyi a jelenség. Még arra
emlékszem, hogy ez az enyhe fehérfényű dolog azért a papirt megyújtja.
Arról, hogy ez ív vagy micsoda, nem nyilatkoznék, de hogy egy
hegesztőszerűség az biztos. 
Ez az állapotváltás szikrából nemtommibe más anyagokkal is előjött tehát
nem a platina tulajdonsága, csak azok a más anyagok többnyire el is
égtek, nemnemesfém hőelemet csak ritkábban sikerült vele hegeszteni
emiatt.

üdv.
      Németh Tibor