HIFI, audio cd, jitter, akusztikus visszahatas es tarsai

Jozsef Baksay topybear at simpletech.hu
Sun May 26 14:27:13 CEST 2002


Rakjuk egy kicsit rendbe ezt a cédés dolgot. Mivel a CD pitjei digit 
jelsorozatot adnak ki azt hihetnénk, hogy a lejövô jel leginkább négyszög, 
valójában valami ronda szinuszhoz hasonlító jelfolyam (RF jelnek is 
nevezik). Ebbôl amplitúdokorrekcióval és négyszögesítéssel állítják elô az 
EFM (Eight to Fourten Modulation). Az EFM jel nem csak a 14 bites formába 
kódolt adatbájtokat atrtalmazza hanem a kitöltôbiteket. Errôl leválasztják 
a kitöltôbiteket, a 14 bites EFM jeleket ROM segítségével dekódolják (a 14 
bites kódszavak címzik a ROM-ot, onnal kiolvasható a kószóhoz tartozó 
adatbyte). A dekódolt adatfolyamban még benne vannak a hibajavító 
kodolással ellátott hangminta adatok és a javító kód nélküli szubkód 
bitek.. Ez utóbbiak leválasztása után a hibajavító /áramkör elvégzi a 
hangminta adatokon a szükséges javításokat. Az adatok eredeti sorrandbe 
rendezésére a javító áramkörhöz csatlakozó de-interleave memória szolgál. A 
feldolgozó egység másik feladata az idôalap korrekció. A lemez 
pályasebesség csak átlagban állandó, pillanatértéke folyamatosan változik, 
ennek függvényében gyorsabban-lassabbban írják a memóriát.A deinterleave 
memóriából történô kiolvasás sebessége viszont a készülék 
kvracoszcillátorához van szinkronizálva. A két memóriapointerbôl 
(beíró-olvasó) képzett különbség segítségével szokták vezérelni a lemez 
forgási sebességét (az over- és underrun kivédésére).

Kb. ennyi a lényeg. Mint látható a digitális jelfolyam jittere csak az 
oszcillátor pontosságának függvénye. Ez egyébként sokszor márkás 
készülékeknél sem valami túl jó ezért léteznek modifikálások még 
csúcskategóriás készülékek oszcillátoraihoz is.
Ami ezután jön, a különbözô digit interface-ek (AES/EBU, SPDIF) viszont 
valóban a jelfolyamból állítják elô az órajelet (szerintem ez kavarta meg 
néhány listatársunkat). Itt jön, hogy hiába a digitális technika, hiába a 
bit-bit egyezôség, mivel itt az idôzítés is bejön a képbe így már lehetnek 
hangzásbeli különbségek rendszer és rendszer között.

Ha visszaolvassátok Béka/Fáraó/Géza :) által beidézett cikket abban 
akusztikus visszahatásról van szó. Szó nincs _mechanikus_ akusztikai 
visszahatásról:

"[...]Ugyanezt a mérést a CD-játszókon  is  meg  lehet  ejteni.  Ezeknek 
ugyan nincs tûjük, a barázdájukhoz sem tudunk hozzáférni, arról nem 
is     beszélve, hogy ha a korongot megállítjuk, a készülék azonnal 
némít.  A mérõ-ezüstkorongnak viszont van "néma" mûsorszakasza (zajmérés 
céljára     szolgál), és amikor ezt játsszuk, akkor a CD-játszónak 
éppoly  kevéssé szabadna zenélnie, mint az elõbb leírt 
teszt  folyamán  a  hagyományos     lemezjátszónak. Õszintén szólva, nem is 
hittük, hogy  értelmes  dolgot mívelünk. 
A  CD-játszó  optoelektronikai  letapogatórendszere  nem  is érinti a 
lemezfelületet. Ugyan mi az ördögöt akarunk  itt  "megrázni"? Tán a 
lézersugarat a levegõben? Vagy talán a biteket? (Amelyek  ezután 
még,  amúgyis  keresztülfutnak   egy   hibajavító   elektronikán,   és 
kvarcpontossággal érkeznek az erõsítõre!) Ámde, mint mondani szokás: "más a 
gyakorlat, más a praxis." [...]"

Épp azt írják, hogy _elvileg_ nem lehetne visszahatás. Ehhez képest 
_mérhetô_ a visszahatás. Akkor most miért is tituláljuk Ôket 
szemfényvesztôknek? Hisz _mérték_ a jelenséget.

Ha visszaolvasod/sátok leveleimet látható, hogy nem a HIFI-s mágiákat 
vettem védelmembe hanem a vaskalapos "ilyen nincs mert nem tudom megmérni" 
gondolkodást támadtam. Fenti jelenségnél is sikerült eljutni oda, hogy 
megkérdôjelezzük a szavahihetôséget.
Gondolkozzunk inkább egy kicsit, rendszerben. Mert mibôl is eredhet a fenti 
jelenség? Csak egy gondolatkísérlet, természetesen ez is lehet marhaság...
A lejátszókban nem bamba mechanika van hanem egy elektronika folyamatosan 
kontrollálja a mechanikát (mi több az a bizonyos mechnanika elektromotorok 
által mozgatott). Nem képzelhetô el, hogy a kijövô (de-interleave RAM-ból 
kiolvasott) jel alakjába szól bele valamilyen elektromos zavar szintjén? 
Hiába a precíz kvarcoszcillátor ha a kimenô jel fel- és lefutására sikerül 
zavart rátenni - rögtön ott a jitter ami ráadásul független a 
kvarcoszcillátorod precizitásától. Na most minél többször kell 
_látványosan_ beavatkozni a mechnanika vezérlésénél (mert mondjuk a 
hangszórókból kijövô jelre rezonál a fej és ezt a szervóval erôteljesen 
kompenzálni kell) annál több elektromos zavar termelôdik odabent. 
Rákerülhet a kimenô jelre? Rá. És ha a kimeneten szép jelet látsz is, az 
lehet, hogy csak egy kimeneti jelformáló munkálkodásának gyümölcse, az 
elektromosan összeszedett - a mechanika mozgatásából eredô elektromos 
zavarjeleknek köszönhetô - idôzítési hiba viszont már rajta van. (Manapság 
léteznek ún. jitter-killerek, meg kellene megpróbálni egy ilyen 
közbeiktatásával megismételni a fenti mérést.). És hiába minimálisak az 
esetleges eltérések. A fül (és az emberi érzékelés úgy általában) meg 
egyébként is egy cifra dolog. Abszolút dolgokat kevesen hallanak meg 
viszont a relatív eltérésekre majd mindenkinek jó füle van. Tized, század 
Hz-es eltéréseket elég körülményes jól mérni a hangfrekis sáv alján viszont 
még a gyakorlatlan fülek java része is hallani szokta, hogy valami nem 
stimmel. Így jó fülû ember bizony kibökheti, hogy valami nem stimmel. 
Különösen klasszikus hangszerek esetén mert ott ismert, hogy hogyan 
_kellene_ szólnia.

Fenti gondolatmenet egy példa, lehet, hogy úgy hülyeség az egész ahogy van. 
De legalább próbáltam magyarázatot találni arra amit _megmértek_. 
Leveleimben épp ezért azt a módszert támadtam, hogy (néhányan) meg sem 
próbálod/játok egy jelenség okait megkeresni hanem kapásból elveted/titek. 
Pedig ki tudja... Még az is lehet, hogy a filctollazás is mérhetô lenne :). 
Fenti elképzelés a köszörülésre is adhatna magyarázatot. Mint Gábor is írta 
a gyártott lemezek elég excentrikusak. Ha az esztergálással sikerül jobban 
kiegyensúlyozni lényegesen kevesebbet rángat a mechanika, kevesebbet kell 
beavatkozni, kevesebb a termelt zavar...

A fô probléma ott van ezen az egész akusztikai vonalon, hogy akiknek lenne 
pénzük finanszírozni a kutatásokat (kiadók) azok nem, hogy nem 
finanszíroznak hanem gátolják. Lásd mp3, ha rajtuk múlna az egész 
Fraunhoffer intézetet máglyára küldenék. (Az mp3 is megér egy misét hiszen 
az is pszichoakusztika, mondjuk ott éppen pont fordítva játszották ki a 
lapokat, ami mûszeresen _nagyon_ rosszul néz ki az a fül számára 
_jól_elfogadható_ minôség - ezért is hívják érzeti kódolásnak). Így viszont 
maradnak a high-end gyártók akik azon a pár eladott terméken kell, hogy 
megkeressék a kutatás-fejlesztés költségeit. Természetesen itt is vannak 
sarlatánok de vannak _tisztességes_ gyártók is akik a háttérben komoly 
kutatásokat is folytatnak. Pedig ez az egész pszichoakusztika egy izgalmas 
és számtalan kutatási témát nyújtó terület.

Hadd hozzak még egy példát arra, hogy mennyire érdemes tovább gondolni 
dolgokat. Klasszikusan szokták emlegetni a HIF-vel kapcsolatos 
sarlatánságra, hogy ha akármilyen színû filckorongokat aggatsz körbe a 
szobában akkor jobban szól a cucc. Ez így valóban baromságnak hallatszik. 
De mi van akkor, ha a befogadó személy lelkiállapotát befolyásolja úgy, 
hogy nyitottabb a zenére? Akkor is sarlatánság a dolog? Én nem mûszerekkel 
akarok zenét hallgatni hanem a fülemmel. Ha a lábamat egy lavór vízbe dugva 
jobban élvezem a zenét akkor azt bizony úgy érzékelem, hogy befolyásolja a 
hangzást. Pedig a mûszerek semmit nem mutatnak de a _szubjektív_ 
érzékelésem azt mutatja, hogy jobb. Persze ha a mûszert bevágod a lavór 
vízbe akkor az is mást fog mutatni - véhetôen füstjeleket :) Fenti példával 
nem azt mondom, hogy a lila színû filckorongok jelentik az üdvözítô 
megoldást, soha nem próbáltam így nem nyilatkoznék róla. Arra próbálok 
rámutatni, hogy gondolkozzunk rendszerben. A befogadó személy is egyfajta 
mûszer, ha nem is a klasszikus értelemben véve (elôfordul a 
méréstechnikában is, hogy a mûszer egyes részeinek hômérsékletét stabilan 
tartják - húzz párhuzamot a lavór vízzel!). Pusztán ott a hiba, hogy a 
hangzás _abszolút_ javulását tulajdonítják a fent példaként említett 
módszernek, pedig lehet, hogy egyszerûen csak a 'mûszer' befolyásoltam 
vele. És egyébként is: ha lavór vízbe lógatva a lábam jobban élvezem a 
zenét akkor igenis be fogom hozni azt a lavór vizet a szobába! :)))

Még valami: ha a fenti elôrángatott példa után azt olvasom két nappal 
késôbb egy levélben, hogy én a színes korongos módszer elkötelezett híve 
vagyok akkor meglátogatom az illetôt, átfestem a lakását kislibazöldre és 
lila korongokat pingálok rá! :)))

Nem tudom érdemes-e tovább ragozni a témát...

Topy

PS: Még kettôt hadd idézzek két különbözô leveledbôl:
1. "> PS: Meg az zavar amikor azt olvasom, hogy amit nem lehet megmérni az 
nincs.
     Ezt en irtam, es tovabbra is tartom!"
2. "Muszerrel minden sokkal pontosabban merheto mint az erzekszerveinkkel, 
kiveve a szaglast."

Akkor szaglás sincs abban a formában ahogy szagolunk? :)) Ez egy gonosz 
kérdés volt részemrôl, nem kell válaszolnod!






More information about the Elektro mailing list