futomu jitter

[Farao]

Udv Szali Sandor !

> CD akusztikus visszahatas: ez talan az analog reszre vonatkozhat.
Eloastam a HFM CD jatszok akusztikai visszahatasarol szolo cikket.
Az aktualis szam 1987-bol valo. (nem eliras) Az ujsag ara 100 HUF
Bocs az ekezetekert , abra nem megy mert gif-ben is 100k.
A HFM mint ujsag nem fuggott semmifele zenegep gyartotol.
Igazandibol itthon csak Orion meg Videoton , kiskereskedelem zero.
Lazan leszedtek a keresztvizet barmirol aminek nem tetszett a hangja.
Polimer szalagrol leirtak , hogy minosegi felvetelek keszitesere
alkalmatlan , es meg a pert is megnyertek mert tenyleg az volt.  :o)
Ezeket csak azert irom , hogy akik nem olvastak ertsek , hogy
nem akartak senkinek semmit eladni , nem is nagyon volt mit ,
es ok voltak az egyetlen audio-kulturalis ujsag.
Megvasarolhato CD-n 1000 HUF aron a muszaki konyvesboltban.
No akkor jojjon a cikk:



Rázós Diagramok

        Amikor legelőször írtunk ezüstlemezről és  ezüstlemezjátszóról  (a
    Pioneer PD-1-ről: "A  Felkelő  Nap  Háza",  HFM  12.),  felsoroltuk  a
    CD-technika minden potenciális és tényleges  előnyét.  Egyebek  között
    azt  is  leírtuk,   hogy   a   CD-játszó   "nem   szenved   akusztikai
    visszahatástól". Ezt nem mi találtuk ki, mi  is  csak  olvastuk  -  és
    elhittük. Hiszen annyira logikus volt, annyira magától értetődött.
        A kisördög azonban nem hagyott nyugodni  bennünket,  és  legutóbb,
    amikor egyszerre 3 készülék volt a kezünkben (Sony, VT-Dual, Philips),
    a próba kedvéért mégiscsak  összeállítottuk  azt  a  láncot,  amellyel
    különben csak  a  hagyományos  lemezjátszók  akusztikai  visszahatását
    vizsgálnánk. Mérési eljárásunkat (az angol Martin Colloms nyomán)  még
    legeslegelső, 1979 őszi kiadásunkban ismertettük, de  ez  annyira  rég
    volt, hogy talán igaz se volt, így hát megint  elmondjuk  a  lényegét.
    Süketszobában  egy  nagy  Tannoy  Arden  hangsugárzó  elé  állítjuk  a
    lemezjátszót, pontosan fél  méterre  a  félelmetes  "Dual  Concentric"
    hangszórótól. A lemez nem forog, a tű egy szélső barázdában áll. Ekkor
    egy generátorral "végigpásztázzuk" a teljes hallható  frekvenciasávot.
    A Tannoyt egy elektronikával úgy vezéreljük, hogy a hangnyomás  minden
    frekvencián éppen 91db legyen. A lemezjátszónak (minthogy a tűje  most
    nem "játszik"), nem  volna  szabad  egy  mukkot  is  kiadnia  a  saját
    hangfrekvenciás kábelén, de az  akusztikai  visszahatás  következtében
    rezgésbe  jön,  hamis   műsorjelet   produkál.   Az   eredményt   lásd
    lemezjátszótesztjeink mindenkori 3. diagramján. A diagrampapír  50dB-t
    ölel át, a hasznos jel szintjét a legfelső vonalra kell  odaképzelnünk
    -  és  ezt  nemritkán  15-20   decibelnyire   megközelíti   a   káros,
    visszacsatolódó rezonanciák  "tüskéje".  Nagyon  szemléletes  diagram,
    pedig  nem  is  derül  ki  belőle  a  lényeg,  nevezetesen,   hogy   a
    nemkívánatos, káros  jel  időben  egy  kicsit  (vagy  nagyon)  eltolva
    jelenik meg, tehát akkor,  amikor  a  műsorjel  már  éppen  lecsengeni
    szeretne.
        Ugyanezt a mérést a CD-játszókon  is  meg  lehet  ejteni.  Ezeknek
    ugyan nincs tűjük, a barázdájukhoz sem tudunk hozzáférni, arról nem is
    beszélve, hogy ha a korongot megállítjuk, a készülék azonnal némít.  A
    mérő-ezüstkorongnak viszont van "néma" műsorszakasza (zajmérés céljára
    szolgál), és amikor ezt játsszuk, akkor a CD-játszónak éppoly  kevéssé
    szabadna zenélnie, mint az előbb leírt teszt  folyamán  a  hagyományos
    lemezjátszónak. Őszintén szólva, nem is hittük, hogy  értelmes  dolgot
    mívelünk. A  CD-játszó  optoelektronikai  letapogatórendszere  nem  is
    érinti a lemezfelületet. Ugyan mi az ördögöt akarunk  itt  "megrázni"?
    Tán a lézersugarat a levegőben? Vagy talán a biteket? (Amelyek  ezután
    még,  amúgyis  keresztülfutnak   egy   hibajavító   elektronikán,   és
    kvarcpontossággal érkeznek az erősítőre!)
        Ámde, mint mondani szokás: "más a gyakorlat, más a praxis."  Igaz,
    ennél a  mérésnél  20  decibellel  meg  kellett  emelnünk  a  szintíró
    érzékenységét, hogy a rezonanciatüskék igazán a látóhatárunkon belülre
    kerüljenek (vagyis: a zavaró jel valójában 20 decibellel kisebb,  mint
    ábráink mutatják), de az akusztikai visszahatást mindhárom  készüléken
    ki tudtuk mérni, és ez már önmagában is érdekes dolog.
        Még érdekesebb, hogy a  három  CD-játszó  mennyire  más  mértékben
    érzékeny az akusztikai visszahatásra! A Philips CD  150  (3.  diagram)
    nemkívánatos jele minimális, a legmagasabb rezonanciacsúcs is vagy  57
    decibellel marad a referenciaszint alatt. A VT-Dualé  már  tekintélyes
    (-40dB, 4. diagram), a Sonyé pedig (5. diagram) még ennél is magasabb,
    35 decibelnyire közelíti meg a referenciaszintet. Persze,  számszerűen
    ez még  mindig  csekély,  a  hagyományos  lemezjátszók  közül  csak  a
    legjobbakéval lehet  összevetni  (lásd  a  Linn  Sondek/Ittok/Asak  3.
    diagramját a  HFM  11.  kiadásában,  a  68.  oldalon).  Nagyságrendjét
    tekintve nem is annyira az akusztikai visszahatással,  mint  inkább  a
    strukturális karrezonanciákkal rokon (lásd ugyancsak a 11. számban,  a
    80. oldalon). De a tény tény marad: az egyik gép - ebből a szempontból
    - jó 20 decibellel nagyobb visszahatást produkál, mint a másik!
        A legérdekesebb pedig:  a  CD-játszók  akusztikai  visszahatásának
    karakterisztikája!  Teljesen  eltér  a  hagyományos  lemezjátszókétól:
    amazok inkább a  basszustartományban  "aktívak",  de  pár  kHz  felett
    viszonylag csöndesen viselkednek (a  rezonanciatüskék  legalábbis  nem
    érik el a diagrampapír  alját),  és  a  görbe  alakja  esetleges,  nem
    periodikus.  Ezzel  szemben  a  CD-játszók  diagramján  mintha  mindig
    ugyanaz a periódus ismétlődne!  Úgy  500Hz  felett  a  görbe  megindul
    felfelé,  körülbelül  7-8dB/oktáv  meredekséggel,  hogy  13kHz   táján
    csúcsértéket érjen el. A szemléletesség kedvéért egymásra rajzoltuk  a
    három görbét (6. diagram). Csaknem tökéletesen egybeesnek!
        A CD-játszók  akusztikai  visszahatása  mindenesetre  van  annyira
    érdekes paraméter, hogy felfigyeljünk rá: meg is fogjuk  mérni  minden
    ezután forgalomba kerülő készüléken.  Más  kérdés,  hogy  e  paraméter
    mennyire korrelál azzal, amit zenélgetés közben hallunk  vagy  hallani
    vélünk. Vajon az akusztikailag legérzéketlenebb  masina  szól  majd  a
    legjobban? (Hátha mégsem?)
        És ha történetesen az szólna a legjobban, akkor még mindig van egy
    kérdésünk. Vajon azért szól így, mert neki a legkisebb  az  akusztikai
    visszahatása?!