Bankkartya

[Jozsef Baksay]

Azt hiszem ez volt a link:

http://index.hu/tech/uzlet/naiv4

De itt a teljes cikk is (lehet, hogy páran utálni fognak miatta, nekik 
elõre is bocs!):

<idezet>
[Index]
Bankkártya a floppimeghajtóban
Naiv Ügyfél és az e-kereskedelem

Nyomozás egy tranzakció után, mely egyfelol sosem létezett, másrészrol 
pedig majdnem, és egy helpdesk berakatna egy bankkártyát egy 
flopimeghajtóba. Naiv Ügyfél Féltucat humorszegény története az e-vásárlás 
világából.
Naiv Ügyfél 3
2001. április 10. kedd 12:43
In medias res, megvan végre a dombornyomott Visa Classic, igaz, kicsit 
késve bár, de törve nem, itt van, látom, fogom, tapintom, domború. Késve, 
mert évek óta szerettem volna kipróbálni az elektronikus vásárlást, hiába 
na, ilyen az, ha egy kockafeju informatikus up-to-date akar lenni, és tudni 
kívánja, mi is most a sztétofdiárt internetéknél. Némi tozsdespekulációnak 
sem rossz kavarás után sikerült megoldani, hogy a kártyaigénylés 
pillanatában a szükséges összeg ott legyen a bankszámlán, kártya elkészült, 
én pedig néhány napon belül elektronikus vásárlásra adtam a fejem. Akkor 
tényleg nem volt szükségem semmire, egyszeruen csak szerettem volna 
kipróbálni a dolgot egy néhány dolláros bármivel.
Na akkor uccu neki, online vásárlás (i-bill.com -on keresztül, ez mégiscsak 
nagy és neves), ahogy annak lenni kell, kitöltök minden mezot a weblapon, 
név, lakcím, izé, kártyaszám, típus és lejárat dátuma. Mivel izgulok, 
mindent háromszor elolvasok, látom hát azt is, hogy a Submit gomb 
kifejezetten egyszeri megnyomása után, ha türelmesen várok, akkor vagy 
sikerül a tranzakció, vagy meg fogom tudni annak az okát, hogy miért nem. 
Itt van egy fontos megjegyzés, nevezetesen az, hogy sikertelen tranzakció 
esetén a sikertelenség okát a kártyavezeto bank nevezi meg, nem az i-bill 
találja ki. Magyarul: azt a szöveget, amit a Submit gomb megnyomása után 2 
perccel láttam ("Bank declined due to chargeback" - "A bank díjtartozás 
miatt visszautasította"), azt nem az i-bill találta ki, hanem az OTP 
számítógépe. Nem keseredtem el, biztos sok oka lehet egy sikertelen 
muveletnek, úgyhogy megpróbáltam újra, hátha elgépeltem az adataimat, 
ékezet nélkül kéne tán írni a kártyán levo nevemet, másodszorra is 
sikertelen, harmadszorra is, negyedszer már nem megy, "Card blocked", 
nagyon helyes.
Gondolom, akkor az OTP-tol kérdezem meg, mi lehet a gáz, ha egyszer ok 
állítják, hogy Bank declined due to chargeback. Na mondjuk, ez nem volt 
rettento egyszeru, mert nem találtam más számot, csak a TeleBankét, ami nem 
erre való, és a bankkártya info rovat is csak annyit mesél el, hogy milyen 
kártyák vannak, azt nem, hogy baj esetén kit keressen a jámbor magyar, 
élohang pedig nincs. Kivéve a TeleBank Centert, ami méginkább nem e célra 
van, de betörtetek, hátha egy jólelku szolgája az Úrnak megszán. Megszánt, 
és kaptam egy számot, amirol kiderült, hogy Bankkáryta Helpdesk, ujjé-hó, 
ilyen is van, így örültem. Hívtam, hölgy. Hölgynek elmesélem, hogy 
interneten keresztül szerettem volna vásárolni, de a tények tanúbizonysága 
szerint ez nem sikerült. Innentol kezdve jöjjön a párbeszédünk egy szelete:
Bankkártya Helpdesk Tündére: Nem írta el a PIN-kódját?
Naiv Ügyfél Féltucat: Nem kellett megadnom, csak a kártyaszámot és lejárati 
idot.
némi ido eltelik, zavart köhécselés
BHT: Lehet, hogy megsérült a mágnescsík a kártyáján. Nem került eros 
mágneses térbe, vagy a villamos...
NÜF: De én interneten próbáltam vásárolni...
BHT: Lehet, hogy a kártyaleolvasó nem tudta leolvasni a mágnescsíkot.
NÜF: Hölgyem, itt semmilyen kártyaleolvasó nincs. Interneten akartam 
vásárolni, számítógéppel.
BHT: Hát... akkor hogyan akar vásárolni, ha nem húzza le a kártyáját?
NÜF: Úgy, hogy a kártya adatait egy böngészoben adom meg, és azok alapján 
az internetes bank hitelesíti és kérvényezi a tranzakciót.
BHT: De a kártyáját akkor is oda kell adnia.
NÜF feje fáradtan lecsuklik
NÜF: Hölgyem, értse meg, hogy interneten keresztül próbálkozom... lehet, 
hogy a bank, aki számláz, a Bahamákon van... Én csak a flopimeghajtóba 
tudnám bedugni a kártyámat.

Bankkártya Helpdesk Tündére ekkor tájékoztat, hogy azt nem tudja, ilyenkor 
hogy mennek a dolgok. Mondtam, hogy mivel informatikus vagyok, ezért van 
egy eros gyanúm: olyan, mintha boltban vásárolnék, csak nem egy POS 
terminálon húzzák le a kártyámat, hanem én adom meg sajátkezuleg az 
adataimat, de onnantól kezdve a hitelesítés ugyanúgy megy. Akkor megint 
megkérdezte, hogy de akkor a kártyámat odaadtam-e. Na még futottunk két 
ilyen kört, nem értette meg, én meg feladtam ezt a frontot. Próbáltam 
máshogy. Érdeklodtem, hogy meg tudják-e nézni, hogy ki és mikor 
kérvényezett tranzakciót a kártyám terhére. Kiderült, hogy az OTP-hez nem 
érkezett tranzakciós kérelem. Akkor mondtam azt, hogy a számlázó saját 
bevallása szerint egyszeruen csak továbbítja azt az üzenetet, amit a 
kártyát kiadó banktól kapott. Elvileg - ebben egyetértettünk - ennek 
látszania kellene. Nem látszott.
Potom fél óra alatt nem sokat jutottunk elore, két dolog derült ki: az 
egyik, hogy a helpdeskeseknek fogalmuk sincs annak a szolgáltatásnak a 
körülményeirol és menetérol, amirol segítséget próbálnak nyújtani, ill. 
hogy valamilyen ok folytán az OTP e célra szolgáló számítógépe küldött egy 
olyan üzenetet, amit mégsem küldött.
Betudtam a hálózati körülményeknek az egészet, és másnap újra próbálkoztam. 
Ugyanaz történt, újra helpdesk, hátha okosabb angyalba botlok. Félsikerrel 
kezdtem, mert az újabb hölgy már két forduló után megértette, hogy itt nem 
kell dugni a kártyát, természetesen azt már o sem tudta, hogy miként is 
történik egy ilyen tranzakció. Akkor egyszercsak megkérdeztem, hogy mi a 
feltétele annak, hogy vásárolhassak a kártyámra, mert a hibaüzenet azt 
mondja, hogy díjtartozásom van, az én kártyám pedig vadonatúj, az 
egyenlegem többszöröse annak a kevésnek, amit el akartam költeni. Szerinte 
is minden rendben volt, kivéve azt, hogy az OTP számítógéprendszere 
továbbra is állította, hogy tolük ugyan senki sem kérdezte meg, hogy van-e 
fedezet a kártyámon. Már lemondtam arról, hogy valaha is vásárolni fogok 
otthonról, amikor eszébe jutott a hölgynek, hogy megadja nekem a Visa 
ügyfélszolgálat telefonszámát.
Örültem, már csak azért is, mert elotte fél órával a Visa honlapján 
véletlenül sem találtam 1-800-tól különbözo kombinációval kezdodo 
telefonszámot, habár kerestem a Local, Hungarian és helpdesk szavakat is.
Hát akkor szám itt, búcsú a kedves hölgytol, és hívom a Visát. Na, akkor 
majdnem leestem a székrol, amikor kiderült, hogy nem nagyon van magyar 
ügyfélszolgálat. Ez azt jelenti egész pontosan, hogy volt ott egy angolul 
beszélo no meg egy magyar titkárno-tolmács keverék. Mivel a beszélt angol 
nyelvet nem tudom napi gyakorlatban használni (lévén hogy nincs kivel), 
ezért kicsit nehézkesen ment a kommunikáció, bár a legnagyobb probléma 
szerintem az, hogy nincs egy magyar ember, akivel lehetne beszélni. Így 
aztán félig angolul, félig a tolmácson keresztül magyarul beszélgettünk, és 
ott is kiderült, hogy a Visa Magyarországi Mindeneskéjének fogalma sincs 
arról, hogy mi az az interneten keresztüli vásárlás, bár az is szentigaz, a 
három kisasszony közül ez utolsó értette meg leghamarabb, hogy a 
flopimeghajtóba nincs értelme bedugni egy bankkártyát. Viszont 
tranzakciókérelemnek náluk se volt nyoma, és fogalma sem volt róla, hogy 
kellene-e lennie.

Itt meg is állt a tudomány, ötletük csak annyi volt, hogy biztosan nem 
lehet interneten vásárolni Visa Classic-kal. Tanács nincs, kivéve azt, hogy 
hívjam az amerikai helpdesket. Én megkérdeztem, komolyan gondolja-e, hogy 
én Magyarországról az USA-ba fogok telefonálni egy pár dolláros dolog miatt 
olyan infomációért, amit itt is tudni kellene. Azt mondta, igazam van. 
Megköszöntük egymásnak a beszélgetést, letettük a telefont, és interneten 
csak egy hónappal késobb tudtam vásárolni, akkor is az EC/MC kártyámmal.
Azt sem tudta megmondani a visás, amit pár hónappal késobb egy újabb 
sikertelen vásárlási kísérletbol fakadó e-mail-váltás után megtudtam egy 
internetes bank helpdeskesétol, hogy bizony vannak olyan országok (pl. 
exkommunisták), amelyekbol/amelyekbe irányuló tranzakciókat automatikusan 
visszautasíthatják bizonyos bankok.
Valószínuleg ez volt a sikertelenségem oka, szerencsére 1-2 hónappal késobb 
hozzájutottam egy EC/MC kártyához, szintén OTP-s, és azzal muködött a 
vásárlás, sot, újabban megy a Visa Classic-kal is. Kivéve bizonyos, elore 
nem látható eseteket, amikor is az a gond, hogy exkommunista országban lakunk.
Szerintem mégis inkább az a nagyobb gond, hogy olyan országban lakunk, ahol 
senki sem tudja, mit árul, az hogyan muködik, és semmiféle érdemi garanciát 
nem vállal semmire. Elkeseríto, hogy sehol senki nem tud semmit az 
e-tranzakciókról, csak továbbhárítani a felelosséget, hívjak mást, 
tranzakció helyett így lesz transzakció. Nem volt vicces ez a történet, de 
tényleg nem is az. Ecce Hungari.
</idezet>

High-tech, 2001, Hungary. No comment.

Topy